Családorvos Kutatók Országos Szervezete IX. Kongresszus 2012. február 24-25. Budapest

A budapesti Novotel Hotel adott otthont annak a 2 napos országos rendezvénynek, melyet a Semmelweis Egyetem ÁOK Családorvostani Tanszéke és a CSAKOSZ szervezett.

A Pécs Baranyai Hospice Alapítványt négy munkatársunk, Dr. Csikós Ágnes elnök, Lukács Miklós titkár, Dr. Dormán Hajnalka pszichiáter  dr. Trompos Katalin hospice orvos és Hadnagy Zsolt orvostanhallgató képviselték.


A Pécs-Baranyai Hospice előadói a CSAKOSZ IX. Kongresszusán: Hadnagy Zsolt, dr. Csikós Ágnes, Dr. Dormán Hajnalka, Lukács Miklós

Dr. Csikós Ágnes előadásának témája, „Az egyénre szabott fájdalomterápia, az áttöréses fájdalom korszerű és magyarországi kezelési lehetőségei” címmel tartottak előadást.
A Nobel-békedíjas orvos, Albert Schweitzer mondta: A fájdalom az emberiség legrettenetesebb ura. A hospice szolgálat is – a palliatív szemlélet alapján - a daganatos betegnél a fájdalom és szenvedés megszüntetését tekinti alapcélul. Mivel a fájdalom szubjektív érzet, ezért egy un. NS skálán kell a betegnek bejelölnie - 10 pontos határértékig - a fájdalma mértékét. Ez alapján kontrolálható a továbbiakban a fájdalom erősödése, ill. gyengülése.




Aki valamilyen formában érintett, nyilván hallott az áttöréses fájdalomról, mely akkor jelentkezik, amikor a jól beállított fájdalomcsillapító kezelés ellenére, külső hatásra vagy akár pszichés változásra hirtelen fájdalom jelentkezik. Ez egyre erősödő intenzitással néhány perc alatt kialakulhat, s akár több órán keresztül is fennállhat. Ezért nagyon fontos, hogy erre beteg, hozzátartozó egyaránt fel legyen készülve, készítve, hogy azonnal csillapítani tudják azt. Sajnos hiába az előrelátás, az otthoni fájdalomcsillapításnál nagyon nehéz eltalálni: miből, mikor és mennyit kapjon a beteg?
Ezért a családorvos mindennapi feladata a daganatos betegek hatékony fájdalomcsillapítása. Erre már korszerű megoldások vannak, melyek egyénre szólóan és hatékonyan csökkentik, olykor teljesen megszüntetik az áttöréses fájdalmat.




      Dr. Dormán Hajnalka kolléganőnk - egyben a PTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Mentálhigiénés Gondozó és Pszichiátriai Szakrendelőjének munkatársaként is - előadása a hospice szolgáltatásban alkalmazandó „rendszerszemléletű ellátásra” hívta fel figyelmet. Ennek alapjait ugyan a XX. sz. 50-es éveiben már megteremtették a gyógyítás terén, de még vannak teendőink hospice vonalon is. Itt elsősorban a team munka és a család hatékony összehangolása szükséges. A team munkánál, mely elsősorban a páciensre koncentrálódik, azonban fontos a beteg családjának ismerete, a velük kialakított jó kapcsolat. A család, mint rendszer, egység működésének szociológiai, pszichológiai és sok esetben kulturális összetevőinek ismerete. A család, a hospice team tagjaitól átvett tudással a segítségnyújtást kell, hogy őszintén, s önmagához képest szakszerűn biztosítsa. Ehhez kell minden esetben egy gondozási tervet készíteni, mely biztonságérzetet, előrelátást nyújt betegnek, hozzátartozónak, szakembernek egyaránt.



       „A demoralizációs skála magyarországi bevezetése , valamint a depresszió és a demoralizáció vizsgálata a hospice betegek körében” címmel tartott előadást Hadnagy Zsolt.
A nemzetközi szakirodalom a depresszó mellett új jelenséggel, a demoralizációval foglalkozik. Ennek főbb elemei: az egzisztenciális distressz, a reményvesztettség, valamint az élet értelmének, céljának elvesztése. Kutatások igazolják, hogy hospice betegek körében a demoralizáció nagyobb arányban van jelen, mint a depresszió. Lelki, érzelmi állapotuk javítása a fizikai tünetek enyhítésével pozitív irányba befolyásolható.

        Lukács Miklós titkárunk – itt  a Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Háza ápolási igazgatójaként - „A Hospice ellátás kapcsolódási pontjai a betegutak tükrében” címmel tartott előadást. A terminális állapotú betegek alapvető jogát vizsgáló kutatásukat mutatták be, a hatékony palliatív ellátás vonatkozásában. Vizsgálták többek között, hogy az ellátás otthon vagy kórházcentrikus-e? Milyen különbségek mutatkoznak a betegek ellátását illetően a város és a vidék között? Milyen nehézségek, tévhitek lelhetők fel a betegutak terén?
Kutatásuk összegzéseként elmondták, hogy a társadalom, a család és az egészségügyi dolgozók szemléletében és felkészültségében további változásra van szükség a terminális állapotú betegek mind hatékonyabb ellátása érdekében.  

Kollégáinknak gratulálunk, s további sok sikert kívánunk!


Helschtáb Klára

dsc 4858
dsc 4857
dsc 4846
dsc 4849
dsc 4855
dsc 4845