Ingyen kegyelem! Balázs József költő írása

Balázs József pécsi költő írta nekünk, melyet a 2011. évi záró rendezvényünk vendégeként olvasott fel nekünk.

Ingyen kegyelem!

Önök önmagukból sugározzák azt az önzetlenséget, amit
csak azok tudnak adni, akikben egy másik, a saját életük, hétköznapjaik fölé emelt értékrend munkálkodik.
Ez igazán mélyen vallásos tevékenység, aminek nincs köze felekezethez, mert ez maga a Krisztusi kegyelem,
ami csak ad, és nem vár érte hálát,
mert aki kapja, az már odaátra, a végtelen útra készül.
Van erre egy gyönyörű magyar kifejezés: Ez az ingyen kegyelem!
Önök mindannyian ezt gyakorolják, nap, mint nap!
Tevékenységük áldásait akkor ismeri meg a hétköznapi ember,
amikor valaki, a számára legfontosabbak közül a végső stádiumba lép.
2005. szeptember végén és október első napjaiban töltötte
élete utolsó pár hetét drága testvérem a hospice ápolásában.
Akkor találkoztam azzal a csodával, amit az Önök tevékenysége jelent.
Én édesanyámmal éltem szomszédságban, külön és mégis együtt.
Amikor értesültem testvérem betegségéről, tudtam, hogy egyszerre mindkettőjüket el fogom veszíteni.
Az 53 évesen meghalt öcsém temetése után két héttel omlott össze édesanyám egészsége, és már nem is akart itt maradni.
Én csak abban tudtam segíteni, hogy minden cselekedetemmel
azt bizonygattam, hogy megállok a lábamon akkor is, ha ő föladni kényszerül….
A most következő versek ennek a hiánynak a fogalmazványai önmagamnak és talán másoknak is vigaszul.

2011 december 13.

Balázs József
költő