Pécs - Baranyai Hospice Alapítvány 2011 december 7-én megtartotta szokásos „Emlékező napját”, ahol a hozzátartozókkal együtt emlékeztünk azokra a betegekre, akiket utolsó hónapjaikban, heteikben ápoltunk, s kísértünk.
Az év végi rendezvényre közel negyven családtag érkezett. Alapítványunk karácsonyi dekorációval, süteménnyel, üdítővel, meleg teával fogadta a hozzátartozókat a PTE Családorvostani Intézetének egyik termében.
Az emlékezést dr. Borosné Nagyváradi Zsuzsanna hospice szakápoló, koordinátor, az est moderátora nyitotta meg, aki sok szeretettel köszöntötte a hozzátartozókat, s a szintén nagy számban megjelent munkatársakat. Ezt követően felkonferálta a PTE Művészeti Karának hallgatóját, a gitárszakos Tóth Álmost. A fiatalember mély átéléssel zenélt. A mélabús dallamok hallatán, pillangóként röppentünk a múltba, az emlékek ködfátyolába. Majd pécsi családorvosunk, dr. Trompos Katalin, Jókai Anna, Ne féljetek c. regényének, Villőt ábrázoló részből olvasott fel. A kiválasztott etap immáron a hallgatóságban tudatosította, amit eddig is éreztünk: az idős korban már minden más…
Ezt követően dr. Csikós Ágnes, a kuratórium elnöke köszöntötte a megjelentetek. Együtt érző szavaival még nagyobb kohéziót építve a
különböző sorsú és korú, ám a gyász hasonló stációit járó közösség tagjaiban.
Az elnök asszony egyik volt betegét hívta maga mellé, aki 27 hónap után is könnyező szemmel beszélt arról, férjének fájdalmait miként enyhítette a doktornő. Ezzel lehetővé téve utolsó vágyát, hogy még gépkocsiba ülhessen, vezethessen. Beszélt arról is, hogy alapítványunk - férjét ápoló szakemberei - miként enyhítették úgy a beteg, mind a hozzátartozók testi, illetve lelki fájdalmait. Szem nem maradt szárazon, mikor megköszönte, hogy ennyi idő után is számíthat ránk. Családjuk egyetlen, s igaz támaszának tekinti alapítványunkat, melynek tagjaihoz bármikor segítségért fordulhattak, fordulhatnak.
A szavak mellett egy meglepetéssel is kedveskedett. Unokája állt a gyászolók elé, s énekelt el kedves, igen ritkán hallható karácsonyi dalt.
Ezen szavak, s a kislány éneke hallatán a kollégák méltó elismerést kaptak. Olyan fizetséget, melyet csak az tud értékelni, aki hivatástudatból, elkötelezettséggel végzi munkáját. Váratlanul érte őket ez, az év végi jutalom, mely kárpótlásul szolgált minden nehéz percért.
Mindannyian a múltba révedve ültünk, mikor sokak meglepetésére és nagy örömére Nagyváradi Zsuzsi felkonferálta rendezvényünk díszvendégeit, Gyermánné Vass Ágnes hegedűművészt és lányát Verdesné Gyermán Júlia hegedűvészt. Egy Lecklaire darab II. és III. tételét adták elő. Míg az első az Advent várakozó hangulatát, a második, gyorsabb tétel, már az előtekintést, a tovább lépés fontosságát vetítette a hallgatóság elé.
Méltán szólt a taps a két művésznőnek, akik már tudták, s így átérezték mi zajlik odabent a szívekben.
Csend következett, s Trompos doktornő felolvasása, aki ismét felidézte nekünk Jókai Anna sajátos spiritiszta gondolatvilágát, melyben oly sokszor foglalkozik az elmúlás gondolatával, s műveiben annyiszor találkozunk a sírással, mint a düh, a fájdalom, s olykor az öröm levezetőjével.
Végezetül dr. Csikós Ágnes szólította a díszasztalhoz egyenként, volt betegeink hozzátartozóit, akik mindegyike meggyújthatott a kihelyezett mécsesek közül egyet-egyet. Majd emlékül átvették az alapítvány ajándékát.
A forgatókönyv szerint zajló eseményt immáron a kötetlen beszélgetés, emlékezés zárta. Közben a dolgozók süteménnyel, itallal kínálták vendégeiket. Voltak váratlan találkozások, örömteli összeborulások is.
Mi ilyenkor látjuk, érezzük: nem a szülői kényszer, a rossz pályaválasztás vezetett erre a szakterületre. Ilyenkor vagyunk elégedettek önmagunkkal, s történt bármi is az év során – mert ér kudarc, bosszússág minket is elégszer – hasznosnak érezzük magunkat, munkát. Sok munkavállaló irigykedne most ránk, hisz ilyen elismerést, mint mi a mai este, főnöktől nem kaphat senki se.
Köszönjük ezt a rendezvényt az Emlékező est támogatóinak is, a műsorban fellépő Gyermánné Vass Ágnes és Verdesné Vass Júlia hegedűművészeknek, a PTE Művészeti Kar gitárosának Tóth Álmosnak,valamint az ajándékgyertyákat biztosító Fogd a Kezem Alapítványnak.
Pécs, 2011 december 08.
