Kislánykoromban arról álmodoztam, hogy misszionárius leszek, betegeket gyógyítok Afrikában. Ahogy telt múlt az idő, tanulmányaim, lehetőségeim olyan szakterületre sodortak, ahol a fény, a pompa, a külsőségek a meghatározóak. Életem derekán számot vetettem önmagammal: honnan indultam, hova jutottam, s mit értem el?

Mondhatni mindent, de azt is, hogy semmit. Úgy éreztem, váltanom kell. Az eredeti elképzelés, a karitatív tevékenység az én világom. Hisz időközben egyre több idős embert látogattam, segítettem fizetség nélkül. S mikor eljöttem tőlük, nem a fáradtságot éreztem, a megkönnyebbülést, hogy ma is teljesítettem, megfeleltem az elvárásoknak. Egy olyan légiesen könnyed jó érzés vett körül, amit csak akkor érezhetünk, ha jót cselekszünk, mások megsegítésére tesszük a dolgunkat. Megtapasztaltam, hogy missziós tevékenységet itthon is végezhetek, nemcsak Afrikában…

Így jutottam el először egy 85 éves nénihez, akit régről ismertem, de látván, hogy hozzátartozóik, miután a lakását rájuk íratta, már nem foglalkoznak vele, rendszeres látogatója lettem. Először csak beszélgettünk. Majd érezvén, hogy sok kibeszélni valója van a múltból, hallgattam emlékezéseit. Sokszor 3-szor is egy-egy történetet, de neki bizonyára kedves volt. Ezért hagytam. Később segítettem a takarításban, sütésben. Majd bevásárláskor elkísértem. Tájékoztattam az árakról, vittem a nehéz szatyrokat. Örült, mert rég nem vásárolhatott egyszerre ennyi mindent, hisz el se bírta volna. Később már egyedül mentem, mert 3 emeletet egyre nehezebben tette meg. Majd takarítottam, ablakot mostam, függönyt vettem le és raktam vissza. Nem rég már a temetőbe is együtt mentünk. Büszke volt, hogy életében először közlekedik itt gépkocsival. Fia halálakor, a gyász fázisait végcsináltam vele. Úgy érzem segítettem abban, hogy már az egy év lejárta előtt túljutott életének e nehéz szakaszán is. Nem rég kórházba került. Azóta is rendszeresen látogatom. Hálás minden egyes percért, érintésért, mert érzi, tudja: nincs egyedül. Számomra ilyen felemelő honorárium másutt nem létezik…