Hospice - dal

Váratlan zökkenő, éppen egy gondolat közepén,

nem érzi, nem látja, nem hallja senki, csak Te, meg én,

szemedben, rémem a rém,

rám számol tízet a tény,

Jöjj velem utolsó sétán,

a méltóság mezején.

Megállt a csontgolyó, életünk szerencse-kerekén,

igaz, még pörög, de látjuk a számon, hogy az enyém,

lassulva perdül elém,

hidegen tekint felém,

Ne hagyj el utolsó sétán

a méltóság mezején.

Segíts, hogy még egyszer alhassak hegycsúcsok tetején,

segíts, hogy ne dőljek romokba, mindjárt az elején,

segíts, hogy higgyen az én,

segíts, hogy lásson a fény,

Segíts az utolsó sétán

a méltóság mezején.

Eljöttem, elmegyek, egyszerű egyveleg, ne remélj,

kaptalak társamul, s társadul kaptál, hogy velem élj,

gyémántod karcolt belém,

s benned is örök az én,

Ne hagyj el utolsó sétán

a méltóság mezején.

Szövegíró: Moravetz Levente

Zeneszerző: Balásy Szabolcs

Hangszerelte: Horváth Krisztián

Karnagy: Schóber Tamás