Hospice helye a világban

2012. szeptember 12-én, a Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány vendége volt a hazánkba, New Yorkból érkező Mary Callaway. Egy meleg, késő délutáni napon pécsi és vidéki munkatársainkkal vártunk az amerikai szakembert. Beállítottuk a projektort az előadásához, elkészítettük a dekorációt.
Nagy csodálkozásunkra ismerős arcot köszönhettünk személyében. Kollégáimban is megmaradt karizmatikus egyénisége, a februári rendezvényünkön vetített „Élet a halál előtt” c. filmből, ahol a fájdalomcsillapítás legősibb, legolcsóbb, s a mai napig talán leghatékonyabb opioidjáról beszélt, a morfinról.

Megérezhette ezt a fajta szimpátiát, hisz egyénenkénti bemutatkozásunkat követően méltatta munkánkat. Elmondta, legyünk büszkék magunkra, hisz a hospice munkát sem az orvosok, sem az ápolók és más szakterületek dolgozói, sehol a világon nem a pénz vonzása miatt, mindig valamilyen belső indíttatásból választják. Alapítványunk pedig azon kevesek közé tartozik, ahol a hospice szakmai protokolljának megfelelően a team munkát komolyan vesszük. Higgyétek el! – mondta, kevés olyan hospice-palliatív szervezet van, ahol pl. dietetikust foglalkoztatnak, mint itt nálatok. Óriási szükség lenne rájuk mindenhol. De vagy nincsenek ilyen szakemberek, mert oktatási rendszerük hiányos, vagy sajnálják rá az időt, pénzt, amivel munkájukról tájékoztatva a lakosságot, elfogadottá válnak. Őszintén gratulált ahhoz a csapatszellemhez, melyet szinte minden kollégánk jelenlétével bizonyított.
Empatikus hozzáállását a munkánkhoz misem bizonyította jobban, mint körbenézett, s azt mondta: látom ma már sokat dolgoztatok, fáradtak vagytok, mennétek haza szeretteitekhez. Majd kedvesen ránézett a három orvostanhallgatóra, akik – eljöttek el erre az előadásra – s kérte, kapcsolják ki nyugodtan a projektort. Kötetlen beszélgetés lesz, hisz családi körben, jó helyen vagyok…

Először elmondta eddig mit csinált, mivel foglalkozott. Jelenleg, az Open Society Foundations munkatársaként azon dolgozik, hogy elősegítse a palliatív ellátás fejlődését, különös figyelmet fordítva a Közép-és Kelet-Európa, a volt Szovjetunió, Délkelet-Ázsia, Dél-Afrika, Dél-Afrikában, és Kelet-Afrikában.
Fő területének a palliatív ellátáson belül a fájdalomkezelést tekinti, mely ügyért annyi éven át dolgozott, nemzetközi szervezetek élén és hazájában egyaránt.

Széles szakmai tapasztalata alapján állíthatja, óriási különbségek vannak világviszonylatban e területen, de még itt, a Közép-Kelet Európai régión belül is.

Külön méltatta elnök asszonyunk, dr. Csikós Ágnes érdemeit, aki szintén nemzetközi projectek aktív részt vevője e kiemelt fontosságú területen. Kivételes eredményként beszélt arról, hogy Magyarországon elsőként a PTE Családorvostani Intézetén belül jött létre a Hospice-Palliatív Tanszék. Megbízott vezetője természetesen a külföldi tanulmányai, tapasztalati alapján, dr. Csikós Ágnes lesz.

Majd átengedte a szót nekünk. Kérdezhettünk bármit, ami a témával kapcsolatban érdekelt minket. Kérdéseink egyrészt a palliatív ellátás nemzetközi, regionális helyzetét érintették. Elmondta, Közép-Kelet Európai, de világviszonylatban is minden országnak nagy szüksége van és egyre jobban lesz a hospice-palliatív – ezen belül az otthoni! – ellátásra. Ehhez jelentős szemléletváltásra van szükség. Az eddigi stratégiát követve minden ország kormányának e területen az alulról jövő kezdeményezéseket, igényeket kell a szabályozó rendszerekkel követniük, és nem fordítva. Ehhez kapcsolódva kell erősíteni, ahogy Pécsett is tesszük a hospice-palliatív oktatást. Itt legfontosabb elemként a fájdalomcsillapítást és az orvos-beteg kommunikációt emelte ki. Nagyon fontos a megfelelő, hatékony, ám olcsó és rendszeresen beszerezhető fájdalomcsillapító. Nem különben a beteg-orvos közötti őszinte párbeszéd! A magyarországi helyzetet közép mezőny felső sávjába pozícionálta. Van olyan tőlünk keletre lévő ország, ahol a gyógyszerek megfizethetősége a lakosság nagyobbik felére nézve kritikus, ráadásul a legolcsóbb, leghatékonyabb opioidok beszerzése, csak olyan szigorú ellenőrzésen keresztül szerezhető be, hogy például a rendőrségről juthat a beteghez.

Szó esett még a halálról, mely világviszonylatban tabutéma. A mai napig félünk tőle, s ezért nem beszélünk róla, nem nézünk szembe vele, nem készülünk rá tudatosan.

Ennek kapcsán elmondta: nemcsak a virágot ültetjük, hanem annak a magját is. Ezért fontos hogy a társadalmak oktatásába minél előbb bekerüljön az élet körforgásának alapmondata: megszületünk, s meghalunk. Fontos, hogy a fiatal, most felnövekvő generáció helyén tudja kezelni az elmúlást, s az arra történő tudatos felkészülést, búcsúzást.

E tudati résből ered, hogy még mind a mai napig vannak, akik ösztönösen annyira félnek a haláltól, hogy azt szeretteiken, hozzátartozóikon keresztül sem engedik be otthonukba, gondolataikba. Még mindig sokan úgy vélik, hogy a kórháznál, szociális otthonnál nincs megfelelőbb. Vajon az, aki így dönt, ha eljön az ő ideje, honnan szeretne távozni oda át? A kórház hűvöséből vagy az otthon melegéből? A legtöbben az otthon melegéből szeretnének, de ehhez a megfelelő otthoni egészségügyi és szociális ellátó és támogató rendszerek intenzív fejlesztése szükséges.

Egy fárasztó nap végén mindannyiunknak jól esett olyan embertől hallani a tapasztalatokat, aki nálunk jóval nagyobb rálátással bír a hospice-palliatív ellátás fejlődésére, annak nemzetközi helyzetére. Örömmel nyugtáztuk: Érdemes volt meghallgatni, beszélgetni és visszavárjuk Mary Callaway-t.

Helschtáb Klára
Marketing manager